DUÁLIS KÉPZÉS A SZOCIÁLIS FELSŐOKTATÁSBAN III.: A DUÁLIS KÉPZÉS BEVEZETÉSÉNEK TAPASZTALATAI A SZOCIÁLIS MUNKA SZAKON A KUTATÁSI EREDMÉNYEK TÜKRÉBEN

Absztrakt

A tanulmánysorozatban a duális típusú képzésnek a szociális felsőoktatásban történő meghonosodásáról és kimutatható eredményeiről számolunk be.

E tanulmányrészben ismertetjük a Gál Ferenc Egyetem hallgatói és mentortanárai körében lefolytatott kvalitatív kutatás eredményeit. E vizsgálat, valamint a hallgatói létszámadatok változásának tanulsága alapján az új képzési formának a szakmai utánpótlás kinevelésén túl, a munkakultúrának már az elméleti képzési szakaszban megvalósuló elsajátításával egyidejűleg a szakmai identitás fejlődésében is kiemelt szerepe van.

Sikeresnek mondható a duális képzés egyetemi oldalról is, hiszen megvalósulhat a felsőoktatási intézmény és a gyakorlati helyszínként működő szervezet/intézmény szoros és hosszútávú együttműködése. A képzés és a hallgatói, segítői életút sikere közös eredményként realizálható, ahogyan a hallgatói létszám emelkedése is, mely a szociális munka hiányszakma jellege szempontjából is kiemelten fontos.

Az írásból kiderül, hogy a képzés generális jellegét sem szünteti meg a duális típusú képzés bevezetése, és az egyetemi koordináció által megvalósított rendszeres mentorképzés, a tereptanárképzés hiányára is adekvát választ adhat. A Gál Ferenc Egyetemen végzett kvalitatív kutatás eredményei alapján bemutatott interjúrészletek azt is láttatják, hogy a kiválasztott mentorok esetében az ismeretátadás lehetősége, a hallgató fejlődésének elősegítésében betöltött szerepük nagymértékben hozzájárulhat a szakmai kiégés magas kockázatának csökkentéséhez.