ISSN 1789-8919
e-ISSN 2786-1562
A II. vatikáni zsinat és azt követő dokumentumok – a lelkipásztori kihívásokra való tekintettel –, nagyon ajánlják a pasztorális tanács létrehozását az egyházmegyékben, világiakat is bevonva abba. A tanács feladata, hogy fölvesse és megtárgyalja a
lelkipásztori munkát érintő kérdéseket és gyakorlati következtetésekre jusson.
Plébániai szinten is nagy igény jelentkezett a pasztorális tanács létrehozására, amelynek feladata és illetékessége hasonló az egyházmegyei pasztorális tanácséhoz. A jelenlegi tanítóhivatali megnyilatkozások is sürgetik a plébániai közösségek megtérését, amelyben jelentős szerepe van a pasztorális tanácsnak.
Az egyházmegyei és plébániai pasztorális tanácsadó szervek vizsgálata felveti azt a kérdést, hogy vajon a pasztorális tanács jogi struktúrája e két szinten csupán analogikus, vagy mélyebb teológiai összefüggést mutat. Ezeknek a tanácsoknak van-e a
zsinat által megfogalmazott teológiai alapjuk? A hívők egyetemes papságából fakadó sajátos küldetésük milyen hatással van a képviseleti jelleg kidomborítására, és ez kellően kifejeződik-e a tanácsokra vonatkozó jogszabályi környezetben? A püspök és az
ő megbízott klerikusa, valamint a tanács tagjai közötti viszony kérdését, a hatalom centralizálása vagy decentralizálásának alapján kell-e vizsgálnunk, vagy inkább a communio teológiai struktúrájának valóságából kell-e kiindulnunk?
A pasztorális tanácsok teológiai és jogi megalapozásának vizsgálata választ ad a fentebb megfogalmazott kérdésekre, valamint a nemzetközi jogban is különlegességnek számító magyar sajátosság is bemutatásra kerül, miszerint az Egyházközségek
Képviselő Testülete látja el a plébániai pasztorális tanács feladatát.
Arrieta, J. I. (1981). El régimen jurídico de los Consejos Presbiteral y Pastoral. Ius Canonicum, 21(42), 567–605.
Aymans, W., Mörsdorf, K. (1991). Kanonisches Recht I. Paderborn.
Borras, A. (1995). Petite grammaire canonique des nouveaux ministres. Nouvelle Revue
Théologique, 117(2), 240–261.
Coriden, J. A., Green, Th. J., Heintschel, D. E. (1985). The Code of Canon Law. A text and commentary. New York–Mahwah.
Denis, J. (1967). L’Église diocésaine et la lumière de Vatican II, le Conseil du presbyterium et le Conseil diocésain de pastorale. Studia Canonica, 1(1), 185–193.
Erdő, P. (1982). Tanácsok, bizottságok és más pasztorális szervek a zsinat utáni egyházjogban. Teológia, 16(4), 244–246.
Erdő, P. (1993). A világiak munkája a plébánián. Távlatok, 3(12–13), 632–635.
Erdő, P. (1996). Az Egyházjog Teológiája intézménytörténeti megközelítésben. Budapest.
Ferenc Pápa. (2014). Evangelii Gaudium. SZIT.
Fischer, M. (1999). What Was Vatican II’s Intent Regarding Parish Councils?. Studia canonica, 33(1), 5–25.
Gaudemet, J. (1973). Sur la co-responsabilité. L’Année Canonique, 17(1), 533–541.
Griese, O. (1985). The New Code of Canon Law and Parish Councils. Homiletic and Pastoral Review, 85(4), 47–53.
Kléruskongregáció. (2003). A pap mint a plébániai közösség pásztora és vezetője. Római Dokumentumok XXIII.
Kléruskongregáció. (2020). A plébániai közösségek lelkipásztori konverziója az egyház evangelizáló küldetésének szolgálatában. Római dokumentumok LIV.
Kránitz, M. (2019). Keresztény egység. Budapest.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (1993). A Magyarországi Egyházközségi Képviselő Testületek Szabályzata. DM Nyomda.
Paulus VI. Motu Proprio Ecclesiae Sanctae. (1966). In L. Erminio (Ed.), Enchiridion Vaticanum. (696–769). Edizione Dehoniane.
Renken, J. (1993). Pastoral Councils: Pastoral Planning and Dialogue among the People of God. The Jurist, 53(1), 132–154.
Sacra Congregatio Pro Episcopis. (2004). Directorium Apostolorum Successores. Libreria Editrice Vaticana.
Witsch, N. (2004). Synodalitat auf Ebene der Diözese. Die Bestimmungen des universalkirchlichen Rechts der Lateinischen Kriche. Padenborg.
