A SZENT PÉTER BAZILIKA KUPOLÁJÁNAK ÁRNYÉKÁBAN. : NAGYÍTÓ ALATT A VATIKÁNI ANIMA MUNDI MÚZEUM

Absztrakt

Jelen tanulmány célja a Vatikánvárosban található Anima Mundi Múzeum etnográfiai lencsén keresztül történő vizsgálata. Az elemzés feltárja a memóriaintézmény alapításának körülményeit, rávilágít, mennyiben mozdította elő az 1925. évi római missziós szakexpó és az 1929. évi barcelonai világkiállítás az intézmény létrehozását és kezdeti szárnypróbálkozását.

Végigkísérem, hogy az alapító XI. Piusz és őt a trónon követő római pápák miként gazdagították a gyűjteményt. Feltérképezem, hogy a Pontificio Museo Missionario Etnologico és a 2019-ben új néven és új kurátori koncepcióval megnyitott múzeum kiállítási logikája között mik a hasonlóságok és a hangsúlyeltolódások, melyek a reprezentációs logika főbb ismérvei, illetve I. Ferenc pápának milyen szerepe volt az intézményi szemléletváltásban.

Nyomon követem, hogy az Európán kívüli népek körében folyó evangelizációs munkát középpontba állító tárlat miként vált az Apostoli Szentszék reprezentációs szándékát kifejező,  a nacionalista ideológia elleni fellépés sarokkövéből a gyarmatbirodalmak megszűnését követően a posztkoloniális fordulatra a re-mapping jegyében érdemben reflektáló, a 21. századi múzeumi szempontokat érvényesítő memóriaintézménnyé.

Választ keresek arra, hogy a gyűjtemény milyen módon képes összekapcsolni az egyetemes missziótörténeti perspektívát az etnológiai-antropológiai szemléletmóddal. Kiderítem, hogy a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb múzeumkomplexuma, a Musei Vaticani részét képező Anima Mundi milyen reprezentációs eszközökkel hívja fel a figyelmet az Európán kívüli civilizációk gazdagságára és diverzitására a cross cultural studies jegyében.

A globális-lokális dichotómiát szem előtt tartva a múzeum a tárgyi anyag és a kurátori koncepció révén a vallásközi párbeszéd és az interkulturális diskurzus számára biztosít helyet.