ISSN 1789-8919
e-ISSN 2786-1562
A neveléstudományban a XX.század végére gyakorlatilag elfogadottá vált, hogy a nevelés alapvetően értékközvetítő tevékenység, melynek során értékek átadása illetve közvetítése zajlik.Magyarországon ezzel kapcsolatban sosem merült fel komoly kétség, mégis az érték fogalmának kérdése viszonylag ritkán volt jelen a pedagógiai diskurzusban, különösen az 1948 és a rendszerváltás közötti időszakban.
Értékek és generációk. Válogatás Loránd Ferenc írásaiból. (2002) (szerk.): Fábry, B., Knausz, I., Nahalka, I., Trencsényi, L. OKKER Kiadó.
Kozma, G. (2003). Neveléselméleti szempontok az oktatási rendszerek vizsgálatában.
In.: A pedagógiai kutatások folyamatában III. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Pedagógiai Intézet.
Kozma, G. (2010). Innovatív környezet? A nevelés tudományos lehetőségeiről és társadalmi ellehetetlenüléséről. (2010) 1. Deliberationes.
König, E. (2001). Werte und Normen in der Erziehun. In.: Roth, L. (Hrsg.): Pedagogik.
Bábosik, I. (2020). A konstruktív életvezetés pedagógiája és iskolája. Eötvös József Könyvkiadó.
Bábosik, Z. (2019). Az 1945 utáni magyar nevelésfilozófia képviselői. Gabbiano Print Kft.
Gáspár, L. (1997). Neveléselmélet. OKKER Kiadó.
Giddens, A. (1995). Szociológia. Osiris.
Henz, H. (1964). Lehrbuch der systematischen Pedagogik.
Horváth, A. (1998). Elméletek a nevelésről. OKKER Oktatási Iroda.
Horváth, A. (1991). Érték és alaptanterv. In.: Új pedagógiai szemle 6.
Németh, A. (1997). Nevelés, gyermek, iskola. Eötvös József Könyvkiadó.
Váriné Szilágyi, I. (1987). Az ember, a világ és az értékek világa. Gondolat.
Zrinszky, L. (2002). Neveléselmélet. Műszaki Könyvkiadó.
Zsolnai, J. (1995). Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia. ÉKP KözpontHolnap Kkt. – Tárogató Kiadó.
