ISSN 1789-8919
e-ISSN 2786-1562
Írásomban a turisztikai autentikusság kérdéskörével foglalkozom. A témára hivatalosan az 1960-as években kezdtek el figyelmet fordítani a szakemberek, miután Daniel Boorstin publikálta a pszeudoeseményekkel kapcsolatos munkáját. A könyv az utazás koncepciójának megváltozását, az új szemléletek ismertetését és a turisták „becsapását” érzékelteti egy újszerű megközelítésben.
Boorstin teóriáit Dean MacCannell gondolta tovább. Véleménye szerint a helyiek és a turisták elhatárolódnak egymástól, ugyanis az adott településen élők nem kívánják a látogatókkal megosztani mindennapjaikat, vagyis a valóság egy részét tudatosan elzárják a kívülállóktól.
A turisztikai autentikusság Boorstin és MacCannell publikációitól indul. Ennek a kezdeti (talán visszafogott) időszaka ugyanakkor nem sokkal később átvált posztmodern megközelítésbe.
Ning Wang mindenképp az újszerű gondolatokat pártolja. Írásában három különféle típusú autentikusságot sorol fel: az objektív, a konstruktív (másnéven szimbolikus), és az egzisztenciális autentikusságot. Az első a Boorstin és MacCannell-féle hagyományos megközelítés, vagyis a valóság meg- és eljátszásáról szól. A második az előbb említett szöges ellentéte, a harmadik pedig ironikus módon az inautentikusság kérdéskörét is magában foglalja.
Wang vizsgálatai ugyanakkor nem nyújtanak átfogó magyarázatot az autentikusság kérdésének vizsgálatában. Ezt a hiányt a cikkben az utolsó meghatározó szereplő, Tim Edensor próbálja meg pótolni. Ugyanakkor, Edensor kissé eltávolodik a szó szoros értelmében vett autentikusságtól és igyekszik a színpadiasság kérdéskörében gondolkodni.
A turizmus színpadiasságát kategorizálja, az emberek és az események kapcsolatát elemzi, a mindennapi turizmusban résztvevőket tanulmányozza, az úgynevezett performanszokat vizsgálja. Edensor tanulmányából kihagyja az autentikus szó használatát, mégis egyértelmű az olvasója számára, hogy mi érdekli és mivel foglalkozik a szerző.
A cikkben felsorolt írások elengedhetetlennek bizonyulnak a turizmus autentikusságának kutatásában – még abban az esetben is, ha nem eredményeznek egyértelmű végkifejletet. Illetve, ahogy Ning Wang mondta, az autentikusság még számos kutatási lehetőséget kínál.
Boorstin, D. (1964). The Image: A Guide to Pseudo-Events in America. Harper Colophon
Books.
Cohen, E. (1988). Authenticity and Commodization in Tourism. Annals of Tourism Research,
(3), 371-386.
Culler, J. (1981). Semiotics of Tourism. American Journal of Semiotics, 1(1), 127-140.
Eco, U. (1986). Travels in Hyperreality. Picador.
Edensor, T. (2001). Performing tourism, staging tourism. (Re)producing tourist space and
practice. Tourist Studies, 1(1), 59-81.
MacCannell, D. (1999). The Tourist. A New Theory of the Leisure Class. University of
California Press.
Wang, N. (1999). Rethinking Authenticity in Tourism Experience. Annals of Tourism
Research, 26(2), 349-370.
