ISSN 1789-8919
e-ISSN 2786-1562
A Szent Péter tiszteletére szentelt régi Bazilikának a bontása II. Gyula pápasága alatt, 1506-ban vette kezdetét, végül 1592-ben az apszist is elbontották. Ez a szentély az 1210-es években III. Ince pápa idejében újult meg, aki a plenitudo potestast gyakorolva egyrészt törekedett az Egyház megújítására, és összehívta a IV. Lateráni Zsinatot, másrészt fontosnak tartotta, hogy a világi hatalmát is érvényre juttassa. A bontás ellenére az apszis mozaikképe ismert, mert a 16. század során több, de részleteiben eltérő rajz készült róla. A részleteket III. Ince pápa beszédei alapján értelmeztük, hiszen ő volt a megrendelő, prédikációiból kirajzolódik az ikonográfiai program, amely legkésőbb a IV. Lateráni Zsinatra készült el.
Angenendt, A. (2008). A kora középkor. A nyugati kereszténység 400-tól 900-ig. Szent István Társulat.
Ballardini, A. (2004). La distruzione dell’abside dell’antico San Pietro e la tradizione iconografica del mosaico Innocenziano tra la fine del sec. XVI e il sec. XVII. In Miscellanea Bibliothecae Apostolicae Vaticanae XI. (pp. 7-80). Città del Vaticano.
Ballardini, A. (2022). Alle origini dell’Album del Grimaldi (Arch. Cap. S. Pietro A. 64ter) Il Liber picturarum di Domenico Tasselli e altri disegni dell’antico San Pietro. In The Vatican Library Rewiew, 1, 53-90.
Barozzi, L. (2022). Frammenti musivi dall’antica abside di S. Pietro. In M. Righetti & A. M. D’Achille (Eds.), Roma medievale. Il volto perduto della città. (p.164). De Luca Editore d’Arte.
Baruffa, A. (1996). Le Catacombe di San Callisto. Storia – Archeologia – Fede. Libreria Editrice Vaticana.
Bertényi, I. (2006). XVI. Benedek pápa címere. Új fejezet a pápai heraldikában? Levéltári Közlemények, 77, 73-90.
Biedermann, H. (1999.) Palma. In Enciclopedia dei simboli. (pp. 361-362).Garzanti.
Cipollone, G. (1996). Cristianità – Islam. Cattività e liberazione in nome di Dio. Il tempo di Innocenzo III dopo ’il 1187’. Edizione Pontificia Università Gregoriana.
Cipollone, G. (2019). When a Pope and a Sultan Spoke the Same Language of War. Tolerance and the Humanitarian Way at the Time of Jihad and the Crusades: a new Outlook on “the Other”. National Egyptian Library.
Denzinger, H. (1948). Enchiridion symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum. Herder.
Érszegi, M. A. (2014). Pápa – Szentszék – Vatikán. Szent István Társulat.
Ferruti, F. (2015). Lo splendore dell’arte. La Chiesa monumentale di San Silvestro, Tivoli – The monumental Church of St. Sylvester at Tivoli: The splendor of art. (pp. 29-35). Edizioni AN Consulting.
Fioramonti, S. (Ed.). (2006). Innocenzo III. Sermoni (Sermones). Libreria Editrice Vaticana.
Frigerio, L. (2014). Bestiario medievale. Animali simbolici nell’arte cristiana. Ancora.
Frugoni, C. (2010). La voce delle immagini. Pillole iconografiche dal Medioevo. Einaudi.
Frugoni, C. (2015). Quale Francesco? Il messaggio nascosto negli affreschi della Basilica superiore ad Assisi. Einaudi.
Frugoni, C. (2017). Vivere nel Medioevo. Donne, uomini e soprattutto bambini. Società editrice il Mulino.
Frugoni, C. (2020). Paure medievali. Epidemie, prodigi, fine del tempo. Società editrice il Mulino.
Grün, A. (2023). Jézus, az üdvösség tanítója. Máté evangéliuma. Magyar Kurír.
Guyotjeannin, O. (1996). Innocenzo III. In Ph. Levillain (Ed.), Dizionario Storico del Papato. Bompiani.
Horváth, G. (2020). Milicia est vita hominis super terram. Sárkányölő Szent György képi ábrázolásának lelki üzenetei. Deliberationes, 13(2), 73-100.
Horváth, G. (2020). Anonymus feledésbe merül? P-nek mondott mester Gestája, kora és Pusztaszer. Gerhardus.
Iacobini, A. (1989). Il mosaico absidale di San Pietro in Vaticano. In M. Andaloro, A. Ghidoli, A. Iacobini, S. Romano & A. Tomei (Eds.), Fregmenta Picta. Affreschi e mosaici staccati del Medioevo romano. Àgros.
Iacobini, A. (1991). La pittura e le Arti Santuarie: da Innocenzo III a Innocenzo IV (1198-1254). In A. M. Romanini (Ed.), Roma nel Duecento. L’arte nella città dei papi da Innocenzo III a Bonifaccio VIII.. (pp. 48-63). Edizioni Seat.
Iacobini, A. (2004). Roma anno 1200: pittura e mosaico al tempo della IV Crociata. Saggi e Memorie di Storia dell’Arte. 28, 33-62.
Iacobini, A. (2005). Est Haec Sacra Principis Aedes: The Vatican Basilica from Innocent III to Gregory IX (1198-1241). In W. Tronzo (Ed.), St. Peter’s in the Vatican. Cambridge University Press.
Jacomuzzi, A. (1997). Epistole. In Opere Minori di Dante Alighieri. (Vol. 2). Unione Tipografico-Editrice Torinese.
Jedin, H. (1998). A zsinatok története. Ecclesia.
Katus, L. (2014). Európa története a középkorban. Kronosz.
Kelecsényi, G. (1978). Amiről beszélnek: a pápai tiara. Élet és Tudomány, 33(36), 1125-1126.
Koszta, L. (1991). Az esztergomi és a kalocsai érsekség viszonya a 13. század elején. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 3, 73-88.
Koszta, L. (2013). A kalocsai érseki tartomány kialakulása. THE.
Liverani, P., (2000). La Basilica di San Pietro in Vaticano. In A. Donati (Ed.), Pietro e Paolo. La storia, il culto, la memoria nei primi secoli. (pp. 55-58). Electa.
McKitterick, R., Osborne, J., Richardson, C.M., & Story, J. (2013). Old Saint Peter’s, Rome. Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/CBO9781107300453
Monciatti, A. (2000). Maestranze siculo-romane. Innocenzo III, mosaico (1205-1210 ca). Roma. Museo di Roma. In A. Pinelli (Ed.), La Basilica di San Pietro in Vaticano. The Basilica of St Peter in the Vatican. (pp. 913-915). Franco Cosimo Panini.
Paniccia, C. (2022). «Hic est Papa Gregorius». Committenza e ideologia nella cappella di San Gregorio al Sacro Speco di Subiaco. Ricerche di storia dell’arte, 45(1), 61-74. https://doi.org/10.7374/103641
Paravicini Bagliani, A. (1998). Le Chiavi e la Tiara. Immagini e simboli del papato medievale. Viella.
Paravicini Bagliani, A. (1999). Tiara. In A. Vauchez (Ed.), Dizionario Enciclopedico del Medioevo. (Vol. 3). (pp. 1912-1913). Città Nuova.
Pasquato, O. (2006). Innocenzo III e la predicazione nel suo contesto storico. In S. Fioramonti (Ed.), Innocenzo III. Sermoni (Sermones). (pp. VII-LXVI). Libreria Editrice Vaticana.
Pfeiffer, H. & Iacobone, P. (1999). Chiavi interpretative dell’iconografia dell’arte cristiana: La ’tipologia’ biblica e la ’mistagogia’ liturgica. In G. Schianci (Ed.), Il Battistero di Parma. Iconografia, iconologia, fonti letterarie. (pp. 27-39). Vita e Pensiero.
Pfeiffer, H. (2000). La Disputa di Raffaello. La pittura eucaristica nelle Stanze del papa Giulio II. In Roma eucaristica. Spiritualità, Storia, Arte, Cultura. (pp. 187-193). Vivere In.
Ponori Thewrewk, A. (1963). Pásztorbot és tiara. Világosság, 4(6), 349-350.
Queijo, K. (2012). Il mosaico absidale di San Pietro. In S. Romano & M. Andaloro (Eds.), Il Duecento e la cultura gotica. 1198-1287 ca. (La Pittura Medievale a Roma 312-1431. Corpus e Atlante). (pp. 62-66). Jaca Book.
Riccioni, S. (2022). Onore e decoro. La rinascita di Roma nei mosaici del secolo XII. In M. Righetti & A. M. D’Achille (Eds.), Roma medievale. Il volto perduto della città. (pp. 107-114). De Luca Editore d’Arte.
Seibert, J. (Ed.). (1994.) A keresztény művészet lexikona. Corvina.
Smith, C., & O’Connor, J. (2019). Eyewitness to Old St. Peter’s. A stady of Maffeo Vegio’s „Remembering the Ancient history of St. Peter’s Basilica in Rome”, with translation and a digital reconstruction of the church. University Press. https://doi.org/10.1017/9781108654999
Solymosi, L. (2013). Magyar főpapok angliai zarándoklata 1220-ban. Történelmi Szemle, 55(4), 527-540.
Špidlik, T., & Rupnik, M. I. (2011). La fede secondo le icone. Lipa.
Szakács, B. Zs. (2019). Középkori építészet. In: Szakács, B. Zs. (Ed.), Ars Sacra. A liturgikus művészet kézikönyve. (pp. 69-128). Szent István Társulat.
Szeiler, Zs. (2018). A Bölcsesség előterében. Szentviktori Hugó az olvasásról. Vigilia, 83(3), 182-189.
Szuromi, Sz. A. (2006). A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból. Teológia – Hittudományi Folyóirat, 49(1-2), 85-95.
Tomei, A. (2022). Roma nel Duecento: il rinnovamento della pittura. In M. Righetti, & A. M. D’Achille (Eds.), Roma medievale. Il volto perduto della città. (pp. 115-124). De Luca Editore d’Arte.
