ISSN 1789-8919
e-ISSN 2786-1562
A kutatás előzményei
Rahmanyinov életművében kiemelkedő szerepet töltött be a vokális zene, noha őt magát a zenetörténet elsősorban mint zongoravirtuózt, valamint szimfonikus zenekarra és zongorára komponált művek szerzőjét jegyzi. Családból hozott, legelső zenei élményei közé tartozott az orosz románc, de zeneszerzői karrierje is a vizsgadarabjául komponált operájával indult, melynek bemutatását maga Csajkovszkij szervezte meg. Később, már operakarmesterként, nemcsak megismerte a zenés színház világát, hanem a kor leghíresebb énekeseivel is szoros barátságot kötött. Ezek a barátságok meghatározták vokális műveit, románcainak többségét előadóművészeknek ajánlotta. Tanulmányomban megvizsgálom a románc műfaj szerepét Rahmanyinov életművén belül.
Források
A Rahmanyinov-kutatás lényegében két nyelven, oroszul és angolul érhető el, hiszen a szerző életét e két nyelvi környezetben, Oroszországban és az Egyesült Államokban töltötte. Az angol forrásokban leggyakrabban felhasznált monográfiát Sergei Bretensson és Jay Leyda állította össze, ebből részletesen és behatóan megismerhető a Rahmanyinov életrajza. Barrie Martyn összefoglaló munkája bemutatja Rahmanyinovot, mint szerzőt, zongoraművészt és karmestert, és részletességgel foglalkozik műveivel. Richard D. Sylvester 2014-ben megjelent könyvében minden egyes románcot tárgyal, bemutatja keletkezésük körülményeit. A talmányom megírásához felhasznált legfontosabb orosz szakirodalom a Zarui Apetyan által összeállított három- és kétkötetes kiadvány, az Irodalmi életmű (Lityeraturnoje Naszlegyije), ami Rahmanyinov leveleit és megjelent írásait, valamint a vele készült interjúkat tartalmazza, és a Visszaemlékezések (Voszpominanyija o Rahmanyinove). Ez utóbbi a családtagok, a kollegák, a barátok változó terjedelmű írásainak antológiája.
Eredmények
Tanulmányomban röviden bemutatom az orosz románc műfaját, keletkezésének történetét, stílusjegyeit. Vizsgálom, hogy Rahmanyinov életművén belül milyen szerepet tölt be a románc, és a szerző életeseményei közül melyek azok, amik befolyásolták vokális műveit. Idézetek és levélrészletek segítségével bemutatom mindazokat az élményeket, amelyek a szerzőt a románcok komponálásakor ihlették, így például a családi birtok, Ivanovka fontosságát is.
Apetyan, Z. A. (Ed.). (1978). Szergej Rahmanyinov. Lityeraturnoje naszlegyije. I. kötet.Vszeszojuznoje Izdatyelsztvo.
Apetyan, Z. A. (Ed.). (1961). Voszpominanyija o Rahmanyinove I. kötet. Goszudarsztvennoje Muzikalnoje Izdatyelsztvo.
Apetyan, Z. A. (Ed.).(1961). Voszpominanyija o Rahmanyinove II. kötet. Goszudarsztvennoje Muzikalnoje Izdatyelsztvo.
Belaiev, V. &Pring, S. W. (1927). Sergei Rakhmaninov. The Musical Quarterly, 13(3), 359-376.
Bertensson, S., & Leyda, J. (1956). Sergei Rachmaninoff. A Lifetime in Music. New York University Press.
Cunningham, R. E. Jr. (2001). Sergei Rachmaninoff. A Bio-Bibliography. Greenwood Press.
Groseva, A. J. (Ed.). (1960). Fjodor Ivanovics Saljapin. Iszkusztvo.
Lvov, Ny. A., & Pracs, I. (1790). Szobranyie narodnih russzkih peszen szvih goloszami. Goszudarsztvennij Muzikalnij Izdatyelsztvo.
Martyn, B. (1990). Rachmaninoff: Composer, Pianist, Conductor. Ashgate Publishing.
Neff, L. (2001). Kerzina, Mariya Semyonovna. In Stanely Sadie (Ed..), The New Grove Dictionary of Music and Musicians. Second edition. 13.kötet. Macmillan Publisher Limited.
Papp, M. (2006). Orosz népdal – dal – románc. Magyar Zene 44(1), 5-30.
Roy, B. K. (1927). Rachmaninoff is Reminiscent. The Musical Observer, 26(5), 16.
Swan, A., &Swan, K. (1944). Rachmaninoff: Personal Reminiscences – Part II. The Musical Quarterly, 30(2), 185.
Sylvester, R. D. (2014). Rachmaninoff’s Complete Songs. A Companion with Texts and Translations. Bloomington: Indiana University Press.
Taruskin, R. (1992). Entoiling the Falconet’: Russian Musical Orientalism in Context. Cambridge Opera Journal, 4(3), 253-280.
Walsh, S. (1973). Sergei Rachmaninoff 1873-1943. Tempo 105, 12-21.
Weiler, S. (2015). From Russia with Love, Part 3., Journal of Singing, 71(3), 365-369.
